Lassan 3 hete, hogy itt vagyunk, de mostanra rendeződött úgy minden, hogy végre leüljek nyugodtan és elmeséljem itteni életünk történetét :D Visszamenőleg lesz, össze-vissza, jó hosszan. De így legalább nem kell mindenkinek leírnom levélben :D jó, tudom, kontrolcé+kontrolvé, de az milyen máááá ;)

Szeptember 7én hajnali fél 3kor indultunk Veszprémből, 4re ott voltunk Ferihegyen…bocsánat, a Liszt Ferenc repülőtéren (elegem van ezekből az átnevezésekből, remélem míg itt vagyok legalább az országunk nevét meghagyják…). Baromi izgatott voltam, mert még csak 1x repültem ezelőtt, arra sem emlékszem :D rutintalanságom okozta azt is, hogy teljesen kétségbe voltam esve, mert a kézipoggyászom kicsit nagyobb volt a megengedettnél, a benne lévő folyadékok sem voltak külön csomagolva. De nem volt akkora szigor, mint képzeltem, legközelebb nem csinálok ekkora ügyet az egészből. De természetesen becsipogtam a kapuban, a zsebem legmélyén felejtett hullámcsat…meg a cipőm talpa is becsippant. Na akkor kicsit megijedtem, mert rájöttem, hogy turis a cipőm, akármi lehet benne. De nem volt :D a váróban láttuk Takács Nicholast. Kicsi. Kávé aztán irány a gép. Orsi izgult. Én is. Azon, hogy ne duguljon be a fülem, mert csak az rémlik az egyetlen repülős kalandomból, hogy 3 napig be volt dugulva a fülem és rettenetesen fájt. Úgyhogy bevettem vagy 5 rágót és kérődztem, mint egy boci. Leszállásnál még 3 rágót be, úristen, hogy fájt nekem az a 20 perc amíg ereszkedtünk?! Azt hittem, hogy szétreped a dobhártyám. De nem J

Eindhovenben ahogy kiléptünk a reptér épületéből egyből fűszag csapott meg. És most nem viccelek. Busz a vasútállomásig. Irány Utrecht. A vonat szuper volt, főleg az otthonihoz viszonyítva, 2 emeletes. Csak nem fértünk el az üléssorok között a nagy csomagjainkkal. Itt jegyezném meg, hogy az én mértes jószágom hivatalosan is nehéznek volt nyilvánítva a maga kis 27 kilójával. Úgyhogy az ajtónál ácsorogtunk. Utrechtben átszállás. Megint ajtónál ácsorgás. Ami egyébként nem is lett volna baj, de összesen 3 órát vonatoztunk. Mind1, kókemények voltunk ;)

Vééééégre Groningen. Az állomáson kisebb sokk: rengeteg bicikli. Nem lehet elmondani mennyi. De hogy mit is csináljunk?! Elindultunk valamerre, hátha lesz valami. Az első útba eső kávézóba bevettük magunkat, internet elő, nézzünk szállást címszóval. Szállásfoglalás pipa. Nagy naivan 2 éjszakára, mondván annyi idő alatt csak találunk valami albit…ahhha…végigmásztuk a belvárost a csomagjainkkal, mert a holland nyelv valami botrányos, össze-vissza krákognak és félreértettük a címet. De végül csak megtaláltuk. Azt hiszem ennyi volt aznapra, sétáltunk még egyet, meg neteztünk ezerrel szállást keresvén.

Másnap egyetem, internesülen ofísz, üdvözlő csomag kiadványokkal, térképpel, caramel waffellel (nyammmmííííí). Szálláskeresés. Este menjünk bulizni fless. Hát menjünk! J De sajnos nem tudtuk, hogy a rendes boltban nem lehet rendes alkoholt kapni. Csak limonádékat. Úgyhogy nem sikerült teljesen stresszmentesíteni, de azért irány a belváros. Azaz 3 utcával arrébb :D ekkor szembesültünk először, hogy ezek a hollandok aztán tudnak bulizni! Mindenki asztalon meg egyéb magaslatokon táncolt, fiúk-lányok pólót ledobva! Tudnak élni, nem mondom J viszont a zene…borzalom! Ezek vagy nem ismerik a jó kis táncikálós számokat vagy direkt kerülik őket. A dj-k képességeiről már nem is beszélve. Olyan számokat tudnak egymás után „keverni”, hogy égnek áll az ember haja, ha akár kicsit is orientált. Meg sok a holland szám. Rettenetesen rosszak. Semmi átmenet a számok között. Kb mintha én itthon elkezdenék Windows Media playerben nyomogatni, David Getta után Fenyő Mikit. Ez a része a dolgoknak, amit még mindig nem bírtam megszokni, pedig már voltunk párszor szórkozni ;) Nem is hiszem, hogy valaha meg fogom szokni. Nem akarom!

Péntek kivételesen szálláskereséssel telt, sikerült még egy éjszakát foglalni a hotelban, viszont szombatra tele voltak, nemcsak ők, kb minden hely a városban, úgyhogy elég érdekesnek ígérkezett a szituáció, hogy hol a manóban fogunk aludni szombaton. Beütött a One night only effektus. Orsi írt fb-on egy Free housing in Groningen nevű csoportba, hogy 2 leány szállást keres. „Felkarolt” minket egy feka csávó, hogy ő tud segíteni, vannak barátai, akik adnak ki szobát, megkérdezi őket. De kedves J Meg ha már itt tartunk, akkor szombatra be tud minket fogadni. De gyanús :D Mondjuk sok más választásunk nem volt. Úgyhogy szombaton az összes cuccunkkal elmentünk ehhez a csávóhoz (nevezzük Bélának), akit nem ismerünk, egyáltalán nem, ki a helyi Bronxba. Kedves kis külváros, meglehetősen kevés fehér emberrel. Nem azt mondom, hogy féltem, de hát nem volt olyan jó érzés. Ültünk Bélánál, nem is tudtuk, hogy mit keresünk ott, annyira abszurd volt az egész. Aztán kiderült, hogy csak egyikünk tud nála aludni, a másikunknak a haverjánál kell aludnia a szomszédban. Csodás! Itt kezdtem el egy picit félni. Felvállaltam, hogy átmegyek a másik csávóhoz (szintén feka, nevezzük Dezsőnek), mert emez szemmel láthatóan odavolt Orsiért. Dezső focista, elég jófej volt, hamar megtört a jég, jól elcsevegtünk. Szerencsétlen Orsit meg eközben megtámadta Béla, sms-ben kért segítséget. Mondtam Dezsőnek, hogy ez így nem lesz jó. Kedvesen felajánlotta, hogy menekítsük át Orsit, aludhat ő is itt. Piros pont Dezsőnek. Nagyon rosszul éreztem magam az egész helyzetben. Még mindig nagyon rossz érzésem van, ha visszagondolok arra a napra. Orsi átjött és egyszerűen nem tudtunk mit csinálni, nem akartunk ott maradni, kitaláltuk, hogy elmegyünk bulizni. Feszültségoldás után elindultunk, elhatároztuk, hogy végigvisszük az estét (értsd: csak világosban megyünk haza), mert nem akarunk ott aludni. Tulajdonképpen hatalmas buli lett, mi is táncoltunk mindenhol, asztalon, pultos, ahol csak volt hely. És sikerült hajnali 6kor „haza”indulni. Másnap illetve aznap amilyen hamar csak lehetett elhúztunk onnan, mert bár nagy kegyesen felajánlották, hogy addig maradunk, ameddig csak akarunk, nem kívántunk élni az ajánlattal. 2 couchsurf host leány, akik tavaly a sorstársainkat is befogadták szerencsére minket is tudtak fogadni, de csak vasárnap estétől. Úgyhogy a vasárnapot csövezéssel töltöttük. Csomagokkal másztuk végig a várost, pályaudvaron kajáltunk, tereken ültünk és fagyoskodtunk. Mert ami még borzalom itt a zenén és a krákogó nyelven kívül, az az idő. Undorító. Eljöttünk otthonról a 26-30 fokból itt meg kiszúrják a szemünket 14 fokkal. Meg esővel. Állandóan. Minden nap fájdítom a szívemet az otthoni időjárással. Bár most nem panaszokodom, mert 4 napja 20 fok van, jeeeeee.

Szóval Anne és Danielle befogadott minket, hihetetlenül jó lakásuk van a belváros közepén. És annyira kedvesek, hogy el sem tudom mondani. Furcsa ez nekem, hogy annyira nyitottak, egyenesek, közvetlenek az emberek. De nagyon tetszik. A szórakozóhelyen sem az van, mint otthon, hogy a sok részeg barom fütyül, mint egy kutyának, aládnyúl, beszól meg ilyenek. Itt szugerálnak + mosolyognak először, aztán odajönnek. És egyáltalán nem tolakodóak. Kérdeznek vagy mondanak valamit, amit sosem értünk, pedig baromi kíváncsi lennék, hogy mi a hódítós szövegük. De hát kiderül, hogy nem tudunk hollandul, aztán jön a szokásos téma, hogy honnan jöttünk, mit csinálunk, miért pont ide stb. Néha összekeverik Hungáriát Bulgáriával, mondják nekem, hogy Sunny beach, mondom aha persze, te sem jártál földrajzra…vagy süket vagy…

Na de , back to the story. 12én 7főn találkoztunk a kutatós bácsikkal, megbeszélni a témát. Kiderült, hogy ők öregedésben utaznak, ami minket nem különösebben érdekel. Még. De ők is annyira kedvesek voltak, mondták, hogy felveszik a kapcsolatot másokkal, hogy milyen témák vannak még máshol. Meg az oktatásszervező lány is cukor, mindenben, de tényleg mindenben segít. Elintézték, hogy szerdán már járhassunk isibe J Neuromechanika és Physiology of training and exercise nevű kurzusokat vettük fel. Utóbbi kicsit lerágott csont már, előbbi meg inkább matek és programozás. De imádom <3 Mivel már a második hétben jártunk, már volt is „házifeladat”, amiket péntekre kellett volna leadni. Írtunk a professzoroknak, hogy későn kapcsolódtunk be, nem tudtuk még felvenni a fonalat és ők is annyira segítőkészek voltak, az egyik adott haladékot, a másik meg beírta nekünk a jegyet, mintha megcsináltuk volna, asszem kb közepesre. Sőt el is jött velünk, és megmutatta, hogy kell a szoftvert használni. El sem hiszem, hogy itt ennyire emberségesek, nem ám úgy, mit otthon. Itt igazán a tudást szeretnék átadni, érdekeltek abban, hogy tanuljunk, fejlődjünk. Ez otthon miért nincs így?! Egyébként itt más az oktatás struktúrája. Itt is 2 szemeszter van, de minden szemeszter 2 blokkra van osztva. Az első blokknak október végén van vége, akkor kell vizsgázni, csak egy vizsgaidőpont van, meg egy UV. És van egy nestor nevű csoda, olyan kicsit mint a neptun, de sokkal jobb, oda töltik fel a tanárok a házikat, előadásanyagot, irodalmakat. Még a cikkeket is. Nem ám az van, hogy keresd meg te, aztán lásd meg, hogy nem tudod elolvasni, mert fizetni kell érte. Veszi a „fáradtságot”, hogy a kezedbe adja. És itt a szorgalmi időszakban is kell dolgozni. Vannak feladatok, olvasmányok. Furcsa :D de hasznos J Egyébként az órák nem sokban térnek el az otthonitól. Powerpointos előadások. És jók. Nekem most ez a Neuromechanika a kedvencem. Kicsit undi a professzor, büdi meg minden, olyan tipikus tudós feje van. De rendkívül kedves. Ma meg is kérdezte, hogy minden rendben van-e velünk. Van egy kedvenc mondása, amit minden órán elsüt párszor: „when shit hits the fan” :D szabadfordításban amikor a kaki a ventilláronak csapódik…hmmm…szemléletes J Ő volt az, aki 10ből 7 pontot adott az első házinkra. Anélkül, hogy megcsináltuk volna. Bár azt hiszem elég hülyének néz, mert mikor megmutatta, hogy mit kéne csinálni, akkor az egyik megoldás az átlagolás volt amikoris én váltig állítottam, h „add them and then multiply by 2”. Meg voltam győződve, hogy azt mondom, hogy elosztom 2vel. Nem értettem, hogy miért nem tetszik neki. Aztán inkább leírtam. És akkor jöttem rá, hogy én végig szorzást mondtam. Rendkívül hülyének nézhetett, nagyon ciki J De a második házim 10ből 10 pontos lett :P egy mozgás szimulációban kell átírni kódokat, hogy máshogy mozogjon. El lehet képzelni, hogy én mennyit értek forráskódokhoz meg ilyenekhez…

Szóval ezen a téren már sínen voltunk, biztonságos és kellemes helyen voltunk Anne-éknál, de azért még mindig bőröndből éltünk, úgyhogy nagyon rajta voltunk a leendő otthonunk keresésén. Na itt elmondanám, hogy ez itt hogy is zajlik. Vagy ismersz valakit, aki ismer valakit, aki kivett többedmagával egy nagyobb lakást, amiben van kiadó szoba. Ez a ritka. Vagy vannak honlapok illetve ügynökségek, akikhez regisztrálni kell, és úgy tudsz nézegetni lakásokat, szobákat, stúdiót, apartmant (nem is igazán tudom, hogy mi a különbség ezek között). Mert itt aztán mindenféle kombináció létezik. Van szoba fürdővel, vagy WC-vel, vagy konyhával. Ez utóbbi a „kedvencem”. Egy nagy ház, hatalmas szobákkal, minden szobában külön konyha, de a fürdő-WC megosztott. Mi ez???? Otthon elképzeltem, hogy itt is van olyan, mint a suliban nálunk, hogy hirdetőtáblán ki vannak írva, hogy lakótársat keres, kiadó lakás meg ilyenek. De tévedtem. Pedig az mindenkinek jobb, a kiadó sem fizet az ügynökségnek + te sem fizetsz az ügynökségnek. Ja és hogy nem akarják kiadni általában 2 embernek. Hiába nagy a szoba (pl.: 30 nm), sőt még külön nappali+ hálóra is oszlik, akkor is csak 1 ember. Nem tudom mit lovagolnak ezek a hollandok, a privát szférán. Baromi jó lehet egyedül minden este egy hatalmas szobában… Úgyhogy bevetettünk pár dolgot. Testvérek voltunk kezdetben, nem volt nehéz, ugyanolyan vezetéknévvel. Az nem jött be. Jött a B terv: meleg pár. Itt toleránsak. Így szereztük a kis otthonunkat is J Regisztráltunk egy rakat honlapra, persze pénzért. De végül a karma volt az! Egyszer eltévedtünk a városban, egy ügynökséget kerestünk, amit kinéztünk neten, amikor belebotlottunk ebbe az ügynökségbe. Bementünk, megmondtuk, hogy 2 embernek, 3 hónapra kellene valami (ez a másik probléma a 2 ember 1 szobában szituáció mellett, hogy ilyen rövid időre kellene, mert itt általában 1 éves szerződéseket kötnek). Mondták, jó, nézzük a honlapot. Néztük. Megláttuk. Kedves kis padlásszoba. Írtunk rá, hogy megnéznénk (ez volt kb a 100. reagálásunk különböző helyekre, legtöbbről persze nem jött válasz). Hívtak, hogy másnap. Hajajjjjj J Annyira cuki volt, beleszerettünk egyből. Az árába kevésbé. Mondtuk, hogy meggondoljuk. Másnap felhívtam az ügynök csávót, „nyelvújító” Pascalt (a kulcsmásoló boltra kitalálta azt a szót, hogy copy shop). Kérdeztem, hogy azonnal beköltözhetünk-e? Na akkor jött rá, hogy 2 embernek 3 hónapra. Azt hitte addig, hogy 1 ember 1 évre. Mondta, hogy megkérdezi a tulajt. Már teljesen lemondtunk róla. De nem, így is belementek. Persze még emeltek az áron, mondván, hogy két ember. Sokáig gondolkoztunk, költségvetettünk, rettenetesen drága (le sem merem írni, átszámolva kb 200 ezer, otthon abból már valami luxuslakást bérelnénk Budán!). Igazából a többi sem olcsóbb. Sőt! Meg választásunk sem volt. Meg beleszerettünk. Úgyhogy 1,5 héttel az érkezés után beköltöztünk J Azt mondták, hogy elég hamar találtuk, mindenki 2-3 hetet mondott legalább. Karma J 2 német srác a lakótásunk. Elképzeltük, hogy 2 gyönyörű, magas, német szőkeség. Hát nem :D Első találkozásunk érdekes volt. Beléptünk, mondtuk, hogy megjöttek az új szobatársaitok. Erre kiakadtak, hogy 2?! Első kérdésük: megfelelő ez 2 embernek? Igeeeeen!!!!! De legalább a csomagokat segítettek felvinni. Fel bizony. Ugyanis nincs földszintünk. Belépsz az ajtón, egyből halálos lépcsősor az elsőre, ahol a srácok szobája, a WC, a konyha + a fürdő van. Utóbbi kettő csak egy textilfüggönnyel van elválasztva :D És bojleres, ha tusolsz és valaki máshol megnyitja a vizet, akkor bizony baj van. De a konyha baromi jó, minden van benne, meg igazából az egész ház fel van szerelve mindennel, törölközőktől elkezdve a szárítón át, porszívó, minden lófüle. A fűtést minden szobában kis gázkályha adja. Elég romantikus, mert nem ilyen szocreál konvektor (bár a működési elve ugyanaz), hanem kandallóra hajaz, látszik a láng is, nagyon kis kedves. De azért kicsit félek tőle. Félek az ilyen gázos cuccoktól. Főleg, mióta egyszer sítáborban majdnem CO mérgezést kaptunk a kályha miatt. Meg az is a baj, főleg nekem, melegvérű egyednek, hogy csak a nappali egyik végében van a kályha, ott szépen befűt, viszont a hálóba már nem ér el a meleg. Ha hidegebbre fordul az idő, akkor lehet kiköltözöm a kis matracommal (rendes ágymatrac, ilyen kókusz vagy mi, azon alszom) a tűz mellé J Egyébként kijárásunk van a tetőre, ami elég jó, bár a kilátás nem olyan festői, viszont, most hogy 2 nap működés után elromlott a vadi új router (!) elég hasznos is, mert ott tudunk fogni nem védett hálózatot.

Szóval a lakótársakkal kerülgettük egymást 3 napig, a szemünk sarkából mértük fel egymást. Aztán hétfőn(!) eljött a napunk. Épp főztünk Groningeni mustárlevest (helyi specialitás, isteni, kb olyan mint a kőleves, nem kell hozzá gyakorlatilag semmi a mustáron kívül), amikor beszédbe elegyedtünk. A beszélgetés közös kajálásba fulladt, aztán előkerült a magyar specialitás: PÁLINKA!!!!!!! Orsi otthon felejtette, úgyhogy csak 1,5 héttel később küldték utánunk csomagban otthonról. Persze nem csak azt, kértünk meleg ruhát, mert megfagytunk. De a pálinka már nagyon hiányzott. Pedig nem is szeretem. De úgy látszik nagyon magyarok vagyunk, annyira vágytunk rá itt a nagy stressz közepette. Na szóval, jót elterveztünk, hogy leitatjuk őket, de igazából Michi (a későbbiekben Misi) és Mark (Márk) leitatták magukat. Jól megtört a jég J Nagyon vicces és rendes fiúk, főznek, mosnak, takarítanak magukra. Még tanulnak is. Nem gondoltam, hogy léteznek ilyen fiúk. Mondjuk van egy kis túlzás a dologban, több időt töltenek a fürdőben, mint mit + a cuccaik is olyan pedáns rendben vannak, amilyenben nekünk sose vót és sose lesz :D

Szóval az első közös ivás óta hatalmas barátok vagyunk J pénteken csináltak nekünk német specialitást: Wiener schnitzelt. Rántott húst. Azt hitték nem ismerjük. Mondjuk érdekes volt. A panír lejött a húsról + nem volt húsklopfoló, úgyhogy jó 2 ujjnyi vastag szeleteket kaptunk. Féltem, hogy nem sült át, de tudtam, hogy meg kell enni, mert mégiscsak nekünk csinálták. De nem volt olyan rossz, mint ahogy kinézett :D

 Schnitzel vacsi

Márk egyébként pszichológiát tanul, elsős. Még lelkes, sokat olvas haszontalan dolgokat. 3 évig lesz itt. A barátnője otthon van, szegénykém azt hiszi, hogy ez működni fog 3 évig. Nem baj, majd rájön J Misi szintén ’86 augusztusi, internesünel businesst tanul, 1 évig lesz itt. Otthon várja a barátnője. És a kisfia. No comment. Viszont a legjobb barátja magyar és megtanította őt magyarul káromkodni. Nagyon jól nyomja. Sőt, megtanította Márkot is, így amikor néha rájuk jön az ötperc és üvöltözik a szebbnél szebb szavakat, akkor annyira otthon érzem magam. Mármint nem azért, mert a családom csúnyán beszél. Módosítok, úgy érzem magam, mint a koliban :D

Az érdekes viszont, hogy ugye van az a dolog, hogy bárhová mész mindig találkozol magyarral, na ez itt nem érvényes. 2 hetet kellett várni, amíg magyar hangot hallottunk. Azt is csak futólag. De nem is baj.

A közlekedésről: itt mindenki, de tényleg mindenki biciklivel jár. MINDENKI!!!! J biciklihegyek mindenhol. Autó nem sok, a belvárosból ki is vannak tiltva. Viszont biciklivel bárhogy bárhová el lehet jutni. Sok az egyirányú utca, de általában bicajjal be lehet hajtani. Lassan 1 hete van bicajunk, előtte 2 hétig gyalogoltunk. Nem nagy a város, szóval nem tudsz nagy távolságokat lefedni, főleg, hogy minden a belvárosban van, de azért már nagyon elegünk volt a gyaloglásból, nekem még a tappancsom is megfájdult L Itt van ilyen szokás, hogy az elkobzott bicikliket, illetve azokat, amiket sokáig az utcán hagynak, a rendőrség és a városi önkormányzat karöltve kiárusításra bocsájtja minden hónapban 2x. Elég olcsón adják ott a bicajokat. Relatíve. Mert ezek ilyen rozoga, zörgő, rozsdás városi bicajok, legtöbb a 80as, 90es évekből, szóval a tényleges értékük konvergál a 0hoz. De még a kiárusításon is 35 eurónál kezdődik az, amelyiknek megvan mind a 2 kereke. El is mentünk egy ilyen eseményre, ez úgy néz ki, hogy 7:30kor adnak számokat, 8:30kor pedig kezdik sorban beengedni az embereket kb 10esével, hogy válogassanak, vásároljanak. Odamentünk hajnali 6:45re, farkasordító hideg, a 80.-ak voltunk. 125 bicikli volt aznap eladó, gondoltuk csak lesz valami, de már semmi jó nem maradt. Csak drága L egyébként a mountain bike-ok relatíve olcsók, de azt mondták, hogy azt nem érdemes venni, mert mivel ritkák errefelé (nincs hegy…) hamar ellopják őket. Különben sem az a divat :D úgyhogy szomorkodtunk egy kicsit, de az internetnek hála, csak kerítettünk egy srácot, aki eladta két bicaját, lett is vasparipánk 60 euróért (megjegyzem még egyszer kb 3000 forintot érnek, de csak a lámpa miatt). Viszont kellett lakat is, mert itt nagy bűnözés a biciklilopás (ez a legsúlyosabb bűncselekmény is egyben, szerencsére). A lakattal ölni lehetne, olyan vastag lánc. Remélem megvédi a kis drótszamaramat (aminek rossz a váltója, a 4 sebességből csak 1 működik és a fék sem az igazi, de gurul és még így is középkategóriásnak számít :D).

A város egyébként nagyon bájos. Mindenhol biciklik, sok csatorna, szép tornyok, cuki házak. Majd egyszer lefényképezek mindent, de még nem tudtam rászánni magam, hogy turista üzemmódba kapcsoljak és fényképezőgéppel a nyakamban, szandál-zokniban elinduljak városnézni J ja és a csatornák feletti hidak felnyithatósak. Tök jó. És sok a park. Nagyon szépen rendben vannak tartva, van ahol kis állatkák is vannak, tó, szökőkút, kosárpálya(!). Imádnivaló J

Amúgy meg mindenki szőke. És most nem ViccElek. Kiderült, hogy ebben az országban a legnagyobb az átlagmagasság (jó helyre jöttem!). És tényleg mindenki magas. Aki meg nem, az valami más náció. Lányok is vannak nagyok. De nem olyan szép magasak, inkább szó szerint nagyok. És nagyon szembetűnő a trend. A fiúk hosszabb, hátranyalt hajban utaznak, meglehetősen gusztustalan, olyan, mintha zsíros lenne. És nem nagyon szépek, se nem muszkulárisak. Vagy rossz helyeken járunk :D A lányok meg mindig csizmában és szoknyában járnak, blézerrel és sállal. 10 fokban és 20 fokban is. Nem változik a szett . Ahogy Orsi mondotta volt: „hogy nem rohad le róluk az a csizma?!”. Mondjuk miniszoknyában biciklizni…mondhatnám, hogy sokat sejtető, de inkább mindent feltáró :D

Dióhéjban ennyi az első majdnem 3 hét J