Október 25, kedd, hajnali 3:30 körül,információktól telítve álomra hajtom a fejem. Pár órával később csörög a vekker, kelni kell, neuromechanika vizsga 9kor. Reggeli, öltözés, megnézni, hol a vizsga – itt még nem volt óránk, de „ááá, nem baj, biztos megtaláljuk”. Kicsit késében vagyunk, ahhoz képest, hogy még meg kell a nagy épületben találni a termet, úgyhogy bekapcsoljuk a nitrot suliba menet. (Jegyezzük meg, suli alatt itt azt a nagy komplexumot értem, ahol az órák voltak, ahol a tanszék van, a tanár irodája, egyszóval minden.) Hogy találjuk meg a termet? Hát kérdezősködjünk. Orsi felírta a telefonjába a terem nevét és számát (nincs az az isten, hogy ki tudd mondani érthetően), azt mutogatjuk mindenkinek, hátha tudja valaki. Néhány sikertelen próbálkozás után, a portás bácsi, aki mindennek tudója, felvilágosít minket, hogy az bizony nem itt van, hanem egy másik épületben. Jó, köszi, de melyikben?! Irány a tanszék információkért. Kérdésünkre a titkárnő közli, hogy az egy másik kampuszon van, a város másik felén. (Már 9 óra.) Majd kedélyesen hozzáteszi, hogy fiatalok vagyunk, ha belehúzunk 20 perc alatt ott lehetünk, különben is délnyugati szél fúj, az nekünk csak jó. Csodás. Végülis, késünk fél órát, még mindig lesz 2,5 óránk a vizsgára. Ha meg nem sikerül, majd megyünk az UV-ra, legalább megnéztük, milyen feladatok vannak. Felkötjük a nyúlcipőt, mit nekünk nitro, sugárhajtásra kapcsolunk. Kapcsolnánk. Fúj a szél. De nem hátszél, nem ám, fúj ez mindenhonnan. De nem is az a legnagyobb baj, hogy fúj, hanem hogy legalább 30 km/h-val. Egy kellemes délelőtti edzéssel felér az út (utálok délelőtt edzeni). Újabb kérdezősködés a terem iránt, meg is van, egy kívül-belül teljesen narancssárga épület (imádnivaló!) lesz a nyertes. Ácsorgunk a terem előtt, nem merünk bemenni. Milyen ciki már?! (Emlékeinkben felrémlik, hogy ugyanezen kurzuson történt az eset, hogy nem bírtam átlagot számolni, hogy nem találtuk meg a terme, hogy a tanár lakására mentünk korrepeálásra. Már biztos, hogy két szerencsétlen gyökérnek néz minket a prof. Bocsáss meg nekünk Magyarország, hogy romboljuk a renomédat. Lehet ezt még tetézni?! Úgy tűnik, hogy nekünk ez is sikerül...) Meg különben is, illik megzavarni a többieket? 5 percnyi agonizálás után benyitok. Hatalmas terem, rengeteg ember, nem vicc, több százan, egyesével ülnek szépen rendezett oszlopokban. Ismerős arcot nem látok az ajtóhoz közel ülők között. A tanárt sem látom. Ijedtemben becsukom az ajtót. Kint állunk megint. Még mindig. Újabb 5 perc álldogálás a „most mi legyen?” jegyében. Orsi is benyit, jól körülnéz. Ő sem lát semmi újat. Akkor biztos nem itt van. Kérdezzük meg még egyszer. De ott van. A neuromechanika vizsga a 24-25. sorban van a terem legszélén. Micsoda?! Több vizsga egy teremben? Érdekes szisztéma…feldolgozást igényel ez az információ, amit újabb 5 perc toporgással érünk el. Nyílik az ajtó, kijön egy néni. „Itt van a neuromechanika viszga?” Persze, menjünk, siessünk, már 40 perce megy. De legalább megtaláltuk…Tanár csodálkozik, kiröhög, adja a lapot, leültet. A csoporttársak már javában dolgoznak rajta. Hát akkor kezdjük el mi is, van még 2 és negyed óránk...Innen szép nyerni J

El sem hiszem, komolyan mondom, ilyen is csak velünk történhet meg :D Szerintem olyan szép, hogy küzdöttünk azért, hogy vizsgázhassunk, annak ellenére, hogy igazán nem múlik ezen semmi. Csak fakultatív volt, hogy tantárgya(ka)t vettünk fel, puszta önszorgalom, ismeretanyagunk bővítése céljából, olthatatlan tudásvágyunktól vezérelve. A vizsga egyébként nem volt annyira megoldhatatlan, mint amilyennek képzeltem. Ahogy átrágtam magam az anyagon, közelebb kerültünk egymáshoz a témával. Nem mondhatom el, hogy mindig is így volt, de újabban (egyesek szerint perverzen) vonzódom a matekhoz, fizikához, számítástechnikához. Ez a tárgy multidiszciplináris, mindháromra épül, imádtam beleásni magam a mátrixalgebrába, a kinetikába és a C programozási nyelvbe. Be lehetett vinni a jegyzetet, illetve bármilyen könyvet, számológépet, okostelefont, laptopot, csak netezni nem lehetett. A csoporttársak némelyike egész könyvtárral érkezett. Ment is a nagy lapozgatás, kattintgatás, nyíl gomb nyomkodás, hogy megtalálják az információkat. Én is találtam egész jó infókat a még régen letöltött Guyton-féle élettan könyvben. De rájöttem, így majdnem 5 év távlatából, hogy a Fonyó-féle élettan könyvnél nincs jobb. El is kelt volna, nem emlékeztem mindenre, amit anno tanultam belőle az akciós potenciál alatti ionáramokról. De azt hiszem, ez ennyi idő után még az én esetemben is megbocsátható ;)

Egyébként az utolsó bejegyzés óta eltelt hét nem bővelkedett eseményekben. Tekintve egyrészt, hogy a múlt héten borzasztó idő volt, esett végig, illetve pontosítanék: minden áldott nap esett egy órát, aztán egyet nem, megint esett, megint nem… Pont elég ahhoz, hogy semmit ne tudj csinálni anélkül, hogy eláznál. Olyan igazi, otthonmaradós, jólbefűtős, takaróalábebújós, semmitnemcsinálós idő. Ennek szellemében alakult a mi „programunk” is.

Feri itt volt csütörtökig, sajnos vele sem tudtunk semmi nagy progit csinálni, bár nem is nagyon volt kedvünk. Jól kikapcsolódtunk a semmittevésben. Ferit rászoktattuk a borra J vagyis rászokott ő magától, csak meg kellett ízlelnie a hírös, 2 eurós, kizárólag a Jumbo nevű hipermarketben kapható, egyébként német import, Spätlese névre hallgató isteni nedűt. Még Michi mutatta, azóta mi is ezt isszuk, mint a vizet J Hiába, szájról szájra terjed :D Ma is olyan finom forralt bort csináltam belőle, hogy ihaj. Van egy nagyon szuper receptem meg persze a bor is jó volt, úgyhogy az eredmény csak jó lehetett. Tök karácsony ízű volt J

Na és ha már karácsony íz: Orsinak pénteken volt a névnapja, úgyhogy gondoltam meglepem egy sütikével, amit én sütök. De milyet? Szereti a túrósat gyümölccsel kombinálva. Kedvence a málna, még mindig lehet frisset is kapni. Meg szereti (imádjuk) a spekuláciusz kekszet is. Már emlegetjük egy ideje, hogy mandarinos, spekuláciusz keksz alapos sajttortát kéne csinálni. Nem igazán tudtam mit évő (majd a későbbiekben evő) legyek, de ahogy nézegettem a recepteket, rátaláltam egy spekuláciusz keksz alapú sütős, liszt- és fixálómentes kwark-torta receptre. A kwark a helyi túró, homogén és folyékony, csak az ízében emlékeztet a magyar túróra. Ez lett a nyertes, csak mandarinnal még jól megkombináltam. A végeredmény maga a karácsony íz! Nyami.

Másrészt az sem segített az eseménytelenségen, hogy a hétvégén tanultunk. Már szombaton elkezdtük és nagy szorgalmasan nyomattuk 3 napig egyfolytában (so-so…). Így meg sem tudtuk ünnepelni Orsit L pedig gondoltam, hogy valami kis ünneplést szervezek, de nem nagyon volt időm a különböző fennforgások miatt. Meg normális pezsgőt sem bírtam itt venni. Örülhetünk, hogy otthon ott van nekünk (most csak nektek) a jó kis BB és Törley. De sebaj, bepótoljuk. Meg lesz még itt alkalom ünnepelni ;)

Végezetül álljon itt két recept (mondom, szép lassan megyünk át gasztroblogba).

1)      Mandarinos kwarktaart spekuláciusz ágyon

• 200 g spekuláciusz keksz (vagy mézeskalács/mesekeksz)
• 60 g vaj
• 600 g kwark (vagy túró, de krémsajttal is el tudom képzelni)
• 200 ml créme fraiche (vagy nagyon zsíros tejszín/tejföl)
• 50 g cukor (ízlés szerint lehet több)
• 2 cs vaníliás cukor
• 1 csipet só
• néhány csipet fahéj
• 3 tojás
• 1 ek juharszirup (elhagyható, de ez emeli mennyei magaslatokba)
• 2 mandarin

1. Melegítsük elő a sütőt, és készítsük elő a sütőformát (vaj/liszt/sütőpapír/semmi).
2. Készítsünk morzsát a kekszből aprítógép, vagy sodrófa segítségével.
3. Öntsük a kekszmorzsához az olvasztott vajat és keverjük össze (lehetséges, hogy kicsit több vajra lesz szükség, a lényeg, hogy ne maradjon száraz). Öntsük a sütőformába, és jól nyomkodjuk le.
4. Egy nagy tálban keverjük össze a kwarkot és a créme fraiche-t. Adjuk hozzá a cukrot, a vaníliás cukrot, a sót, a fahéjat, a juharszirupot, a mandarinok lereszelt héját és fél-1 mandarin levét (attól függően, mennyire híg a massza).
5. Kóstoljuk meg, ha kell édesítsük, fahéjasítsuk, mandarinosítsuk (vigyázzuk a levével, ne csináljunk levest a masszából!).
6. Egyesével dolgozzuk bele a masszába a tojásokat, majd öntsük a kekszes alapra.
7. Süssük addig, amíg megmozgatva már csak a közepe mozog (az eredeti recept 35 percet írt, de én tovább sütöttem, mert még nagyon folyós volt).
8. Vegyük ki a sütőből, hagyjuk kihűlni, majd tegyük a hűtőbe legalább1 órára (erre mindenképpen szükség van, itt nyeri el végleges szilárdságát).

2)      A legízletesebb forralt bor (Jamie Oliver recept átdolgozás)

• 1 üveg bor
• 3 dlvíz (vagy ízlés szerint)
• 4 ek cukor (függ a bor édességétől is)
• 2 mandarin
• 1 narancs
• 1 citrom
• 1 lime
• 3 babérlevél
• 6-8 egész szegfűszeg
• 1 fahéjrúd
• negyed vaníliarúd
• 10-12 reszelésnyi szerecsendió

1. A cukrot egy lábasban világosra karamellizáljuk.
2. Felöntjük 1,5-2 dlborral.
3. Zöldséghámozóval széles darabokat szelünk le a citrusok héjából (kerüljük a fehér részt), mindegyikből 2-3 csíkot.
4. A citrushéjakat, a fűszereket és a mandarinok levét a cukros borhoz adjuk.
5. Kis lángon felforraljuk, majd hagyjuk 5 percig forrni (így egy fűszeres, szirupos alapot kapunk).
6. Ezután felöntjük a maradék borral és vízzel, összemelegítjük, de már nem forraljuk (nehogy elillanjon az alkohol).